A film és társművészetei
7. Film és zene 1.: A zenei szerkesztés a filmben, a filmzene
7. Film és zene 1.: A zenei szerkesztés a filmben, a filmzene
Film és zene 1.: A zenei szerkesztés a filmben, a filmzene
Film és zene: előtörténet
XVIII. század: a melodrámában a háttérzene feladata: a drámai pontok kiemelése
XIX. század: látványos amerikai színpadi művek I → folyamatos zenei kíséret
pantomim előadások I
Hollywoodra legnagyobb hatással:
XIX. századi opera és szimfonikus zene
főleg: Wagner - kihasználta a zenében rejlő narratív lehetőségeket
pl.: állandó zenei motívumok (leitmotiv)
szereplők gondolatait közvetítő zene
szituációk közti párhuzamokat hangsúlyozó zene
történések előrevetítése
1910-es évek:
a mozikban a zongoristák wagneri mintára dolgoznak:
személyekhez leitmotiv-ok kapcsolása
+ népszerű dallamok felhasználása
némafilm partitúrák = operák + zenekari művek foszlányai + népszerű dallamok
„A film sohasem volt néma"
zene az ősfilmben és a korai filmtörténetben
- kezdetektől a folyamatosságot szolgálja
- zongora- és zenekari kíséret → jelzi, hogyan kell reagálnia a közönségnek
- a vetítőgép zaját elfedi
Az avantgárd film és a zene
A francia avantgárd
Fernand Léger : nem szabad az időt arra vesztegetni, hogy felismerhető világot konstruáljunk,
a tárgyak érdekességét kell bemutatnia a filmnek → Gépi balett
a francia avantgárd film központi fogalma lesz: RITMUS
Germaine Dulac: „vizuális szimfónia" - mozgás és ritmus a film esszenciája
Abel Gance: „a képek kora elérkezett" → a nézők hallani fognak a szemükkel (jellegzetes avantgard szinesztézia)
a zenei allegória kidolgozása:
Léon Moussinac: A film ritmusa (1923) → a ritmus teszi művészetté a filmet
„A kifejezés reánk gyakorolt hatása legnagyobb részt a kép a film egészéhez viszonyított elhelyezésének és tartalmának függvénye. A filmkészítés tehát a képek ritmizálásának, hangszerelésének tudománya.
Ha a filmritmust tanulmányozzuk, hamar észrevesszük, hogy rokonságot mutat a zenei ritmussal (...) E ritmusbeli rokonságból adódóan, a filmköltemény - legalábbis ahogy én elképzelem és amely a jövőben a film legtökéletesebb kifejezési formája lesz - a szimfonikus költeménnyel lesz rokonítható.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a ritmus jobban befolyásolja az észlelést, mint a forma.
A ritmus jelentőségére a következő példa is rávilágít. A térbeli művészetektől eltérően - amelyekben az egészet általában a részletek előtt érzékeli a szemlélő -, a film esetében a néző az egyediből következtet az általánosra, a részletből indul ki és jut el az egészhez. Ebből az következik, hogy az eredeti, képben kifejeződő gondolat az első pillanattól világos kell, hogy legyen, hogy azt a néző megjelenésétől kiteljesedéséig követni tudja. Éppen a ritmus szerepe, hogy e fokozatos felfedező és a megértést célzó munkában az emlékezőtehetséget mozgósítsa ..."
[Léon Moussinac: A film ritmusa. Filmspirál 2 (1996/1. szám) pp. 64-65.]
a zene és a film egyaránt képes a lélekállapot kifejezésére →
kísérletek a történet teljes kiiktatására
Az avantgárd örökség továbbélése a filmtörténetben
példák nem narratív - ritmusszervező szerkesztésre:
- Gaál István: Pályamunkások (filmetűd) mozgókép: Palyamunkasok
- Robert Bresson: Zsebtolvaj - a gyakorlás jelenete a kávéházban mozgókép: Zsebtolvaj
A zene a hangosfilmben
korai 30-as évek: a nem-diegetikus zene még nem gyakori
de hamarosan divatba jön
Sztravinszkij: a filmzene olyan, mint a tapéta - dekoratív, elrejti a repedéseket
↓
a korszak zeneszerzői instrukciója: a zenében a hirtelen
megállásokat kerülni kell
(már 1911-ben utasítás: jelenet végén a zenészeknek nem
szabad abbahagyniuk a zenét)
Klasszikus hollywoodi elbeszélés:
„láthatatlanságra" törekszik = hipnotizőr: fenntartja és kontrollálja a révületet
ugyanakkor a zenének elbeszélő funkciója is van:
- Sergio Leone: Volt egyszer egy vadnyugat
0:10:00-0:12:30: harmonika leitmotiv - érkezés
0:20:30-0:23:00: gyilkosság + kisfiú + gonoszok + harmonika motívum
2:16:40-2:25:00: leszámolás + emlékezés
- Mike Nichols: Diploma előtt: 0:36:15-0:41:30
összekötő értelemben használt zene montázsszekvenciához: egy szerelem (zenés) története
a zene lehetséges funkciói a filmben:
atmoszféra teremtés
a karakterek pszichológiai állapotának hangsúlyozása
neutrális háttérkitöltő
folyamatosság megteremtése
feszültség fenntartása, majd feloldása a lezárás érzetének felkeltésével
...
érdekes lehetőség:
a módosító zene = a a jelenet konkrét jelentését árnyalja, értelmezi
pl.: egy erőszakos jelenethez kapcsolódó különböző zene különféle értelmet eredményezhet:
- - a háború férfias játék
- - a háború tragikus gyilkolás
a vizuális elemek által szolgáltatott jelentést módosítja, kiegészíti a zene
a mozi és a zene kiegészíti egymást
zene - nagyon expresszív = nagyon erőteljes érzelmi hatást képes kelteni
de: pontatlan - nem határozza meg pontosan az érzelmet
a filmben a zene úgy válik explicitté, hogy valamire vonatkozik
kép + zene → explicit = irányt kapott
erős és határozott irányú érzelmeket képes kifejezni
példa a módosító zene egy speciális esete:
Kill Bill II.: 0:55:11-0:59:30 (menekülés a sírból)
filmzene:
reprezentatív (film) vs. nem reprezentatív művészet (zene)
a filmzene esztétikájának fontos kérdése:
a zene helye a nézői figyelem hierarchiájában
- láthatatlanság?
- posztmodern zenehasználat - öntudatos, a képektől elváló párhuzamos univerzum
- népszerű popzene alkalmazása - ez is a „látványos" zenehasználat példája
kereskedelmi szempont: filmzenék lemezen
Irodalomjegyzék:
Kiemelt szövegek:
Bíró Yvette: A zene. In: Bíró Yvette: A hetedik művészet. Századvég/Osiris Kiadó, 1994. pp. 130-141.
Veres Bálint: Mozgókép és hang-állványzat. Gaál István Sodrásban című filmjének zenei olvasata. Metropolis (2005/3.) pp. 28-34.
Ajánlott irodalom:
Gorbman, Claudia: Film Music. In: Hill, John-Church Gibson, Pamela (eds.): The Oxford Guide to Film Studies. Oxford: Oxford University Press, 1998.
Carroll, Noel: Notes on Movie Music. In: Carroll: Theorizing the Moving Image. Cambridge: Cambridge University Press, 1996.
Yueh Yu-Yeh, Emilie: Önálló élet: Zenei diskurzusok Wong Kar-wai filmjeiben. Metropolis (2005/4.) pp. 76-90.
Lissa, Zofia: A filmzene esztétikája. Budapest: Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, 1978.
Az órához vetítendő film:
Film: Gaál István: Sodrásban (1963)
| << 6. Film és építészet | 8. Film és zene 2.: A klasszikus musical >> |
