Kortárs művészetelméletek

Martin Heidegger művészetfilozófiája

Heidegger a művészetelméletre A műalkotás eredete révén fejtett ki közvetlen hatást: ezt nevezhetjük a „tulajdonképpeni” esztétikai művének. Mivel azonban főművében, a Lét és idő-ben kifejtett gondolatok nem csak Heidegger ezt követő írásait (köztük A műalkotás eredeté-t), hanem a kortárs gondolkodás egy jelentős vonulatát is mélyen meghatározzák, először ennek alapvető gondolatait ismertetem.


Lét és idő

1. a fenomenológia fogalma
"Apophaineszthai ta phainomena", azaz: önmagából láttatni azt, ami önmagát magmutatja. A fenomenológia kifejezés tehát csakis a módszert jelöli meg, a tartalmat nem. Mindent közvetlenül felmutatni és igazolni.
Mi a tárgya? Az, ami nem mutatkozik meg: rejtve marad ugyan, ám minden megmutatkozót lehetővé tesz, annak az értelme és alapja. Ez pedig: a létező léte. Emögött már nincs semmi, ami ne jelenne meg.
A fenomének többnyire nincsenek adva, elfedettek. Fenomenális: ami a fenomén megjelenésmódjaiban adva van és kifejthető. Fenomenológiai: ami a felmutatás és kifejtés módjához tartozik.
A fenomenológiai leírás módszertani értelme az értelmezés. A jelenvalólét (Dasein) fenomenológiája: hermeneutika. Hermeneutika = az egzisztencia egzisztencialitásának analitikája

2. a lét kérdése és a kitüntetett létező, azaz a jelenvalólét egzisztenciális analitikája
A heideggeri kérdés a lét kérdése.
Csakhogy: melyik létező alapján kell megvizsgálni a lét értelmére irányuló kérdést? Melyik létező az, amelyiket kikérdezve választ kaphatunk rá? Egyáltalán: ki teszi fel ezt a kérdést?
Én teszem fel a kérdést saját magamnak, saját magamat kérdezem ki ezt illetően.
Ám mielőtt kikérdezhetném saját magamat, tisztázni kell, hogy mi is az a saját magam. Hogyan létezem? Hogyan adott számomra a világ? Hogyan tudok másokról, mitől közös világ az én világom? A lét értelmére vonatkozó kérdés feltevéséhez először is tisztázni kell a jelenvalólét létszerkezetét.

3. Gond
a Gond (μέριμνα, cura) fabulája:
Az embert a Gond formálja meg a Földből, és Jupiter ad lelket neki, lehel bele életet. Ezután vita támad közöttük, hogy kié legyen. A döntőbírő Saturnus (az Idő). Döntése szerint az ember, amíg él, legyen a Gondé, mert ő alkotta; amikor pedig meghal, teste legyen a Földé (mert belőle alkotta), lelkét pedig kapja vissza Jupiter.
Α μέριμνα a sztoában használatos terminus, a Vulgatában mint sollicitudo tér vissza (Seneca 124. levelében is szerepel).

A jelenvalólét léte: Gond
ömmagát megelőzően / eleve benne-lét (a világban) / mint (a világonbelüli utunkba kerülő létező)-höz kötött lét
(Sein des Daseins: Sorge
:Sich-vorweg / -schon-sein-in-(der Welt) / als Sein-bei (innerweltlich begegnendem Seienden)

Gondoskodás: a kézhezállóhoz kötött lét (Besorgen: Sein bei dem Zuhandenen)
Gondoskodás: a világonbelüli utunkba kerülő jelenvalólétként létező Másikkal való együttlét (Fürsorge: Sein mit dem innerweltlich begegnenden Mitdasein Anderer)

A Gond három struktúra-mozzanatának három egzisztenciálé felel meg:
1.magamat előző lét: egzisztencia
2.már eleve benne-lét: fakticitás
3.a létezőknél való lét: hanyatlás

Én mint belevetett vetítem ki a világot mint a Besorgen világát. Belevetett vagyok, tehát semmis a létem, ráadásul a kivetítésem mindig csak egy adott valamilyen kivetítés lehet, azaz mindig sok másik kivetítésről le kell mondanom, tehát a kivetítést is egy semmisség, egy nem határozza meg. Ezért kétszeresen semmis vagyok: egy semmisség semmis alap-oka.

Az ember világra való hanyatlásához az kell, hogy valahogyan már mindig is legyen. Éppen ezt tanusítja a lelkiismeret: hogy a faktikus, hanyatló egzisztencia „mögött” (mellett?) van még egy tulajdonképpeni Selbst, aki lemondott tulajdonképpeni önmagáról, aki elmulasztotta önmagát választani.
A szorongás tudósít arról, hogy a világban-benne-léten, a Besorgen világán kívül is van valami, a szorongás mitől-jét ugyanis nem találhatjuk meg a Besorgen világában. Arról tudósít, hogy a Besorgen világa 'másodlagos', már kivetített, már mindig magamat-előzően vagyok. A Dasein a hátborzongató idegenség elől menekül a hanyatlásba.
Ennek megfelelően: ahhoz, hogy a Dasein nem-tulajdonképpeni legyen, tulajdonképpeninek is kell lennie.


4. tulajdonképpeniség, egész-lét és a tulajdonképpeni egész
A Gond fenoménjének eddigi kifejtésében nincs benne az egész-lét és a tulajdonképpeniség, ezért kiegészítésre szorul. A tulajdonképpeniséget a lelkiismeret tanúsítja. A halál nem mint távoli esemény, hanem mint egzisztenciális fenomén jelenik meg. Ennek megfelelően, ha a halált az eddig felmutatott szerkezet alapján akarjuk megragadni, akkor nem kinnlevőségként, nem az élet végénél létként jelenik meg, hanem a vég-felé-létként. A halálban mint létmódban van már mindig is a Dasein.
A halál tehát a lenni-tudás egy módja: a Dasein lehetetlenségének lehetősége. Ez a legsajátabb, vonatkozás nélküli, bizonyos, meghatározatlan és meghaladhatatlan létlehetőség.
A Gond struktúrájába helyezve: az önmagát előzés teszi lehetővé a véghez viszonyuló létet. Ezzel kapcsolatban természetesen apodiktikus evidencia nincsen, de ahol ilyen van, az éppenséggel a megalapozott, a kéznéllevő rendje - a halál viszont a Dasein rendjébe tartozik.
A szorongás: a lehetséges lehetetlenség semmijét nyilvánítja ki.
A szabadság: halálhoz viszonyuló szabadság

tulajdonképpeniség
A lelkiismeret hangja: hívás, ami a beszéd egy módusza. Elhatározottság, az  Önmaga választása.
A lelkiismeret: a Gond hívása
A felhívás megértése.

tulajdonképpeni egész: előlegző elhatározottság


5. időiség (Zeitlichkeit)
A Gond végső lehetőségfeltétele mindhárom struktúra-mozzanata tekintetében: az időiség. Az idő három eksztázisa teszi lehetővé a Gond három struktúramozzanatát: jövő – jelen – voltság (Zukunft - Gegenwart - Gewesenheit).
Az idő egységes szerveződés, melynek mozzanatai nem rendezhetők el egy  hierarchikus rendben. A most-pontok lineáris sora értelmében vett idő-felfogással szemben Heidegger az időiség eksztázisairól beszél.

a jelenvalólét jelenvalósága (Da des Daseins): három összetevő
1.jövő: Sichvorweg (Existenz, Verstehen)
tulajdonképpeni (eigentlich): előrefutás (Vorlaufen)
nem-tulajdonképpeni (uneigentlich): várakozás (Gewärtigen)

2.voltság: Schon-sein-in (Faktizität, Befindlichkeit)
tulajdonképpeni: megismétlés (Wiederholen)
nem-tulajdonképpeni: felejtés (Vergessen)

3.jelen: Sein-bei (Verfallen)
tulajdonképpeni: pillanat (Augenblick)
nem-tulajdonképpeni: meg-jelenítés (Gegenwärtigen)

A három mindig együtt. A tulajdonképpeni idő végessége. Az eksztázisok az én saját, véges időiség-eksztázisaim.


6. történetiség (Geschichtlichkeit)
Az egészléthez hozzátartozik a visszafelé is, nemcsak a halál felé. Kifeszülés (Erstrecktheit). Az elmúlt: voltként megőrzött (dagewesenes) jelenvalólét.
Az ágostoni időfilozófia újraértelmezése.



A műalkotás eredete

felosztás:
1.A dolog és a mű
2.A mű és az igazság
3.Az igazság és a művészet

A kérdés: mi a művészet lényege? Mi a művészet eredete?
Mű, művész, műalkotás: körbenforgás. Ám ez nem rossz kör.
A kiindulás: a valóságosan működő mű.
Ez dolog, de annál több. Mintha lenne a mű mint dolog, plusz még valami más. A valami más lenne az allegória vagy a szimbólum. A dologiság tehát egyfajta alépítmény lenne? Így jutunk el a kérdéshez: mi a dolog?


1.A dolog és a mű

Dolog – eszköz – mű: mindegyik más. A mű egyben dolog is. De mi a „dolog”?
Kantnál még az is „dolog”, ami nem jelenik meg – „Ding an sich” (a világ totalitása, Isten). A filozófia nyelvén tehát minden létező: dolog. Ez a dolog-fogalom azonban elégtelen.
A hétköznapi nyelvhasználatban: “puszta dolgok”, a nem-élő tárgyak, a használati tárgyak (fa, kő, etc.).
A „Mi a dolog?” kérdésre adott filozófiai válaszokat három típusra oszthatjuk.

Dolog/1: a tulajdonságok/jegyek hordozója
A dolog: alapul szolgáló + tulajdonságok (hüpokeimenon és szümbebékosz). Emögött az a görög tapasztalat rejlik, mely szerint a létező léte = jelenlét (Anwesenheit). Ebből lesz a rómaiaknál: subiectum, substantia (hüposztaszisz) és accidens: ám a fordításokkal elvész az eredeti értelem, az eredeti értelem mögött álló tapasztalat.
Szubjektum és predikátum: de vajon a logika az első vagy az érzékelés? A logikai szerkezet megy vissza a dolog-szerkezetre vagy fordítva?
Ez a definíció nem csak a „puszta dologra” érvényes, hanem mindenre, ezért nem megfelelő.

Dolog/2: az érzetek sokféleségének egysége
Csakhogy nem az érzeteket, hanem a dolgokat észleljük. Az érzeteket (hangokat, színeket, etc.) csak absztrakció révén tudjuk észlelni. A dolgok valójában sokkal közvetlenebbül jelennek meg, mint az érzetek.

Az első értelmezés túl távol tartja a dolgot, a második értelmezés túl közel hozza. Hagyni kell önmagában nyugodni – a 3. értelmezés talán ilyen:

Dolog/3: anyag és forma egysége (hülé és morfé)
Ez az értelmezés a közvetlen látványra utal, de a puszta dologra és a műre is áll. Ez a felfogás minden művészetelmélet és esztétika fogalmi sémája – de valójában az eszközre szabott definíció. A forma/tartalom kiüresedett, használhatatlan
Az alkalmasság: az eszköz jellemzője. Az eszköz annyiban különbözik a műtől, hogy nem önmagának-elégséges. Köztes helyzetet foglal el a puszta dolog és a mű között.
A „puszta dolog” az eszközhöz képest az, ami – ehhez képest csupán „puszta” dolog, mivel nem alkalmas semmire.
Ez az értelmezés vált egyeduralkodóvá a történelem során – mert a legközelebbit, az eszközt veszi alapul.

A létezővel kapcsolatos igazság történetében ez a három felfogás van jelen, sokszor keveredve. Ez határozza meg hétköznapi gondolkodásunkat is. Ez a megszokottá, bevetté vált gondolkodásmód megelőzi a létező minden közvetlen tapasztalatát és ezzel meggátolja a létező létére irányuló megfontolást.

Van Gogh-festmény, parasztcipő.
Alkalmasság, megbízhatóság

A mű feltárja a létező létét.
A művészet lényege: das Sich-ins-Werk-Setzen der Wahrheit des Seienden.

Az igazság: el-nem-rejtettség (alétheia).

Két dolog derült ki:
(1)a dolog-fogalmak nem alkalmasak arra, hogy velük a dologit a művön megragadjuk
(2)a dologi alap nem a műhöz tartozik

A dolog dologszerűsége, az eszköz eszközszerűsége, a mű mű-szerűsége: mindegyik megragadásához a létező létének megragadása szükséges.
Nem a dologtól kell a műhöz, hanem a műtől a dologhoz eljutni.


2.A mű és az igazság

világ és föld
A a mű egy világot nyit fel. A világ az, ahová kinyúlik, a föld az, ahová a kinyúlásban visszailleszkedik. Az igazság a világ és a föld vitájának végigharcolásában történik meg. A föld: rejtőzőként megjelenő.

igazság
Az igazság eredendő fenoménje nem írható le az adekváció (képzet és dolog adekvációja) fogalmával, ugyanis az adekváció már az el-nem-rejtettségen áll vagy bukik. Az eredendő igazság-fogalom az “el-nem-rejtettség”. Ha nem lennénk már mindig is az igazságban, ha nem lenne már mindig is valami, amihez igazodunk, akkor nem állhatna elő a képzet megfelelése értelmében vett igazság
Az igazság: világlás és elrejtés. Az igazság megtörténésének egyik módja a mű mű-léte.
A világlás (Lichtung) kettős elrejtés.

“Das Wesen west”. “Die Welt weltet”.


3.Az igazság és a művészet

Mi a különbség elkészítés és alkotás között? Kézmű (Handwerk) és mű (Werk) között?
Görögül ugyanaz: tekhné, tekhnitész, ám a tekhné nem készítést jelent, hanem a létező létrehozását, az elrejtettségből az el-nem-rejtettségbe való előhozást.
Nem a kézművesség tehát a művészet modellje.

Az igazság jelenlétének módjai:
Az igazság működésbe-lépése (sich-ins-Werk-setzen). Az államalapító tett. Annak közelsége, ami a létezők leglétezőbbike. A lényegi áldozat. A gondolkodó kérdezése. A tudomány nem tartozik ide.

Az igazság belerendeződik a műbe. Mint vita.
A lökés (Stoss), hogy van ilyen mű.

A művészet lényege a költészet. A költészet az igazság megalapítása.
Alapítás (Stiftung), három értelemben is:
1.adományozás (Schenkung)
2.megalapozás (Gründung)
3.kezdet (Anfang)

A Föld az, amibe már eleve bele vagyunk vetve, azazhogy: amibe „a jelenvalólét mint történeti már eleve belevetett”.

Sprung, Vorsprung, Ursprung.



Bibliográfia
1.Heidegger művei

összkiadás
Gesamtausgabe, Klostermann, Frankfurt am Main, 1975-től.

magyarul
Lét és idő, Gondolat, Budapest, 1984.
A műalkotás eredete, Európa, Budapest, 1988.
Útban a nyelvhez, Helikon, Budapest, 1991.
Az idő fogalma. A német egyetem önmegnyilatkozása, a rektorátus. Kossuth, 1992.
Schelling értekezése az emberi szabadság lényegéről, T-Twins, Budapest, 1993.
"Az 1973-as Zähringeni szeminárium", in: Athenaeum, 1993/1.
"Költőien lakozik az ember…", T-Twins - Pompeji, 1994.
Kant és a metafizika problémája, Osiris, Budapest, 2000.
A fenomenológia alapproblémái, Osiris, Budapest, 2001.
Útjelzők, Osiris, Budapest, 2003.
A metafizika alapfogalmai, Osiris, Budapest, 2004.
Rejtekutak, Osiris, Budapest, 2006.


2.Irodalom
németül:
Ernst Tugendhat: Die Wahrheitsbegriff bei Husserl und Heidegger, De Gruyter, Berlin, 1970 (2.kiadás)
Karl Löwith: Heidegger - Denker in dürftiger Zeit, Stuttgart, 1984.
Rüdiger Safranski: Ein Meister aus Deutschland, Carl Hanser Verlag, 1994
Günter Figal: Martin Heidegger zur Einführung, Junius, Hamburg, 1999.
Dieter Thomä (szerk.): Heidegger-Handbuch. Leben – Werk – Wirkung, Metzler, Stuttgart, 2003.
Manfred Geier: Martin Heidegger, Rowohlt, Reinbek, 2005.

magyarul:
Fehér M. István: Martin Heidegger, Göncöl, Budapest, 1992.
Vajda Mihály: A posztmodern Heidegger, Budapest, T-Twins - Lukács Archívum - Századvég, 1993.
Rüdiger Safranski: Egy némethoni mester, Európa, 2000.


<< Husserl és a fenomenológia    Jean-Paul Sartre és a képzelet problémája >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés