Simone de Beauvoir: A második nem, 1949

A test fenomenológiai fogalma

Ezen a ponton kell megvizsgálnunk a test filozófiai fogalmát, amelyet Beauvoir a korabeli fenomenológiában (Sartre A lét és a semmi c. nagy művén kívül) Merleau-Ponty művében talál, és sajátjának tekint, ahogy gyakran név szerint is hivatkozik rájuk. A fenomenológia a 20. század elejétől radikálisan szakit a test–lélek dualizmussal, melyet az újkorban Descartes nevéhez kapcsoltak (innen a 'karteziánizmus' megjelölés), bár antik eredetű. A fenomenológiai testfogalom szerint test és lélek elválaszthatatlanul átjárja egymást, ha nem esnek is teljesen egybe. A test nem dolog (res extensa – kiterjedéssel rendelkező dolog), mely elkülönül a tudattól (res cogitans – gondolkodó dolog, mindkettő Descartes fogalma), hanem „helyzet, kapocs köztünk és a világ között, váz(lat)a projektumainknak” (i. m. 56.), „eszköz, mellyel a világot birtokba vesszük”. „Testünk nem azzal a tárggyal azonos, melyet a természettudomány leír, hanem a hozzá fűződő élményeink összességével.” (60.) Tehát az ember azonos testével, érzetekkel, érzelmekkel rendelkező testi-lelki és egyben nemmel bíró létező. Létezés és nemiség azonos terjedelmű fogalmak (koextenzívek) – közös idézet Merleau-Ponty és Sartre műveiből –, vagyis az ember léte minden mozzanatát áthatja a neme. A fenomenológia korabeli képviselői nem tértek ki a nemi különbségek taglalására, megálltak a puszta létezésük megállapításánál. Beauvoir azonban kifejti a fenti tézist a női testre vonatkozóan, amikor például a terhesség tapasztalatát hozza fel példának arra, hogy a nő azonos ugyan a testével, de az nem mindig azonos vele. A faj hatalma elidegeníti a nőt a testétől. Az elidegenedés fogalmának van egy általánosabb, filozófiai-antropológiai értelme a hegeli és marxi filozófiában, melyet Sartre és Beauvoir is átvesz: alapértelme szerint „a létező önmagát csak elidegenülten képes megragadni, önmagát kutatja a világban idegen alakban, s ilyen alakban is veszi birtokába” (i. m. 74.). Hasonló értelmű az eltárgyiasítás fogalma is, mindkét nem szexuális értelemben is eltárgyiasítja magát (a férfi a péniszében, vagyonában, feleségében, a nő saját testében a vágy tárgyaként). A marxi filozófiában az elidegenedés fogalma negatív értelmű lesz, és a jövő perspektívájában leküzdhetőnek számít. Beauvoirnál mindkét értelmével találkozhatunk, a marxista hatás is erőteljes, de a hegeli is jelentős.

Mivel az embernek a társadalmi normák második természetévé váltak, tulajdonképpen nem természeti faj, hanem antitermészet (antiphüszisz), a testben már mintegy be vannak írva a tabuk, törvények. „Az emberi egyed nem puszta testként ismeri meg és teljesíti ki magát, hanem különböző tabuknak és törvényeknek alávetett testként.” (58.) (Csak zárójelben utalok rá, hogy ez a nézete nem áll messze Foucault felfogásától a hatalom mindent átható voltáról, a testre lokalizálva; ahogy Foucault 30 évvel később fogalmaz, „a testekre és élvezetekre” kell figyelni, nem a szubjektumra és akaratára vagy vágyára.)

Ebből a testfelfogásból következik, hogy egy jelenség, testi tény értelme, jelentősége azoktól a történeti-társadalmi körülményektől függ, amelyek körülveszik, amelyeknek része. Tehát a női test semmilyen tényszerű adottsága (a szülés, terhesség stb.) nem hordozza magában jelentőségét, súlyát. Ezt az általános, filozófiai elvet Beauvoir a testi erő(különbség) szerepe kapcsán fejti ki. Amíg az emberi tevékenységben (vagy a dominancia kérdésében) a testi erő szerepe meghatározó volt – nagyjából az ipari forradalom koráig –, ez indokolhatta a nő szerepének másodrendűségét. Később egyre kevésbé játszik szerepet a testi erő. A nő sorsát meghatározó anyaság esetében is csak addig határozta meg egy nő sorsát a teherbe esés állandó lehetősége, amíg a születésszabályozás lehetősége és eszközei nem álltak rendelkezésre (a hatvanas évektől léteznek a fogamzásgátló gyógyszerek). Amikor tehát Beauvoir úgy fogalmaz, hogy a nő a faj rabszolgája – ez az adott történeti-társadalmi-technikai fejlettség szintjén értendő (tehát az addig uralkodó keresztény életfelfogás, az abortusz törvényi tilalma stb. ilyen történeti-társadalmi körülmény). Az azóta eltelt időben a megváltozott körülmények között a női fogamzóképesség nem határozza meg a nő sorsát, sőt manapság az anyaság feladata sem zárja ki a munkavállalást, míg a múlt század közepén egy nőnek választania kellett az anyaság (gyermeknevelés) vagy kenyérkereső munka között. Ezek bizonyítják, hogy egyik biológiai tény sem hordozza magában értelmét, jelentését. (Beauvoir a biológiai fejezetben állapítja meg ezt a filozófiai elvet, amely a mai legújabb biológiai elméletekre is áll – női agy, férfiagy összehasonlítása, férfi és női hormonok szerepe stb.)