Posztmodern nézetek az emberről: M. Foucault és az antihumanizmus

Történetiség

Sokan inkább történésznek tekintik Foucault-t, mint filozófusnak, bár először filozófiai képzettséget szerzett, de kerülte az univerzálékra való hivatkozást, és igyekezett minden általános kategóriát historizálni, történetileg konkréttá tenni, és keletkezésük történetét (genealógiáját) felderíteni, mint a 'szexualitás' fogalma esetében is.

Az emberi természet történetisége, változó volta modern gondolat, de adódik egy kibúvó a radikálisan történeti értelmezés alól, amennyiben az emberben megkülönböztetnek egy testi, biológiai alapot, melyet változatlannak tételeznek (az ember természeti lény), és ezen a változatlannak hitt alapon elismerik a történetileg és társadalmilag változó szokásokat (az ember történeti lény). Ezt a megkülönböztetést alkalmazta a feminista elmélet, a biológiai nem (sex) és a társadalmi nem (gender) megkülönböztetésével, melynek eredete Beauvoir alapelvére vezethető vissza, nevezetesen, hogy senki nem születik nőnek (vagy férfinak, tehetjük hozzá), hanem azzá válik. Az ember neme, szexualitása, testi vágyai ilyen eleve adott, természeti ténynek számított, és mint ilyen változatlannak látszott, a biológiai determinizmus evidens jelenségeinek tartották őket. Ez ma is gyakran megjelenő gondolat, manapság a gének, nemi hormonok meghatározó voltáról szokás beszélni, Freud korában úgy gondolták, hogy a petesejt és a hímivarsejt viselkedése határozza meg a női és férfi szexuális viselkedést. Foucault ezzel szemben a szexualitás történetiségének felfogását képviseli, nem tartja természetesnek például a heteroszexualitást, amihez képest a homoszexualitás természetellenesnek (perverznek) vagy betegesnek minősíthető (ti. eszerint az ember természettől heteroszexuális lény lenne). Ehhez elég csak az i. e. görög kultúrával összevetni a homoszexualitás későbbi megítélését, hogy a változást észleljük, ami nyilván a jelenséghez kapcsolódó diskurzusok függvénye.

Foucault legtöbb műve már megjelent magyarul, egy rövid ismertetést is ajánlhatok életművéhez M. Marcellitól: M. Foucault, avagy mássá lenni. Kalligramm, Pozsony, 2006. Ford. Németh István.