Filmes gazdaság- és intézménytörténet

A kiürült mozik évtizedei

Az mozi népszerűsége az ötvenes évek közepétől nem csupán Angliában, de a világ összes országában és különösen az Egyesült Államokban gyors hanyatlásnak indult, amit sem a technikai újítások (sztereo hang, 3-D, CinemaScope), sem a megemelkedő gyártási költségekből készített szuperprodukciók nem tudtak megállítani. Angliában az 1956-től 1960-ig terjedő időszakban felére csökkent az eladott jegyek száma és közel ezer filmszínház zárta be végleg kapuit. Sokukat táncos mulatókká, tekepályákká vagy bingó-szalonokká alakítottak át, másokat lebontottak és bevásárlóközpontokat, illetve irodaházakat építettek a helyükre. A jóléti társadalom hatásai, a bérekkel párhuzamosan növekvő életszínvonal egyik hozományaként egyre több család vásárolhatott saját televíziót. A folyamatosan zsugorodó közönség sok vállalat számára teljesíthetetlen kényelmi igényeket támasztott a mozikal szemben. Ezek a nézőszociológiai változások természetesen a kis mozikat és mozihálózatokat üzemeletető cégeket érintették igazán érzékenyen, de az időközben négyre bővült hálózat (Granada, ABC, Gaumont, Rank-Odeon) között is kiélezetté vált a verseny. Felértékelődött az olyan kiegészítő tevékenységek profitja, mint az élelmiszer-értékesítés vagy a filmek előtt vetített reklámok. A nagyobb férőhellyel rendelkező vetítőtermekben közönségtalálkozókat szerveztek a filmszínészekkel. A hatvanas évekre már csak a Rank-Odeon valamint a ABC hálózat maradt talpon, amit ők is csak az amerikai stúdiókkal kötött, gyakran nem túl előnyös forgalmazói szerződéseknek köszönhettek. A nézőszám folyamatos csökkenésével az üzemeltetők arra kényszerültek, hogy a gyakran több száz (néhány esetben ezer) férőhelyes, ám ekkora az ürességtől kongó vetítőtermeiket több, kisebb helységre osszák. Az átalakítások után már csak a felső szinten működött mozi, az alsó részen étterem, szórakoztató-központ kapott helyet. Később ezek a felosztott terek is túl nagynak bizonyultak és a leginkább rentábilis mozikban három vetítőtermet rendeztek be, amelyeket az ekkorra szinte teljesen automata vetítőgépekkel gazdaságosabban lehetett üzemeltetni. Mivel a televízió térnyerése megállíthatatlannak tűnt, és a mindennapi élet is felgyorsult, a korábbi gyakorlatot felülvizsgálva a mozik kizárólag játékfilmeket vetítettek: teljességében eltűntek a két filmből álló műsorok (rövid filmek+főfilm), akárcsak a gyerekeknek szóló hétvégi matinévetítések. Néhány amerikai kasszasikertől (Csillagok háborúja) eltekintve nem akadt film, amely meg tudott volna tölteni egy vetítőtermet. A televízió mellet a nyolcvanas évek elejétől a videó jelentette az újabb kihívást. A negatív hatások következtében a marketingre és reklámra fordított összegek is jelentősen visszaestek, eltűntek a filmeket és mozikat népszerűsítő óriásplakátok, egyre jelentéktelenebbnek tűntek a napilapokban megjelent hirdetések. A szóban forgó időszak legrosszabb évében (1984) alig több mint 50 millió jegyet adtak el, ez mintegy harmincszor kevesebb, mint a mozik ötvenes évek közepére tehető aranykorában.

Az elmúlt két évtizedben a helyzet valamelyest javult a multiplex mozik elterjedésének köszönhetően. Újra egy amerikai struktúra térnyeréséről beszélhetünk. Kezdetben sokan kételyekkel fogadták a több tízezer négyzetméteres szabadidő központok létesítésének gondolatát, hiszen az Egyesült Államokkal ellentétben Angliában a szabadon beépíthető ingatlanok aránya jóval kisebb, áruk pedig igencsak magas volt. Ennek ellenére az American Multi-Cinema (AMC) már 1985-ben megnyitotta az első ilyen központot a Londontól észak-nyugatra fekvő Milton Keynes-ben. A komplexumban mintegy 10 vetítőterem kapott helyet és az első évben egymillió nézőt fogadott. Hamarosan minden nagyváros peremterületén megépült a 8-14 vetítőtermet számláló multiplex mozi. Látogatóik a gépjárművel rendelkező 16-35 év közötti fiatalok voltak, akiket a széles körű szolgáltatások, a vetítőtermek igen magas technikai felszereltsége, a számítógépes jegypénztárak, vagyis a megfizethető árú amerikai életforma vonzott leginkább. Míg kezdetben a szigetország középső és északi területein épültek a multiplexek, később a főváros környéke és a déli partszakasz is teljesen beépült, sőt egyes vidékeken túlkínálat mutatkozott. A multiplexek felvirágzásával párhuzamosan egyre kevesebb igény mutatkozott a belvárosi, hagyományos mozik iránt, amelyek, miután nem tudták felvenni a versenyt a gazdaságosabban működő szórakoztatóipari kombinátokkal művészmozikká alakultak, vagy bezártak.