Férfiak és nők Platón Államában

Milyen társadalmi-közösségi-családi struktúrában lehetséges az, hogy nők és férfiak azonos munkát végezzenek?

Kézenfekvő, hogy mentesíteni kell a nőket a szokásos háztartási munkától, melyet csak a saját családjuk számára végeznek. Ezt is a közösen elvégzendő feladatok közé kell sorolni, vagyis szakmaszerűen kell végezni –bárki végezheti, akit erre alkalmasnak találnak. Persze akkor még racionálisabb, ha a polgárok közösen is étkeznek, laknak.

A közösség, az összetartás, az egyetértés a legfontosabb szervező elv az ideális államban. Platón állama egy organikus közösség, az államszervezet részei kölcsönösen egymásra vannak utalva, boldogságuk csak együttesen valósulhat meg. Az egyén boldogsága a közösség boldogságával együtt jár. Az egyén és kis családjának érdeke, java újában állhat a nagyobb közösség, az állampolgárok közössége érdekének, ezért törli el Platón a nukleáris családot és a magántulajdont, ezért fontos, hogy a polgárok tulajdon- és életközösségben éljenek. Az egy rétegbe tartozók lakjanak együtt és ne a vér szerinti rokonok, házaspárok. Így kiküszöbölni vélte az egyéni érdeket és a családi, rokoni összetartást kiterjeszthetőnek vélte a polgárok egész közösségére. A polgárok testvéreknek fogják tartani egymást, hozzátartózókként szeretik majd egymást. (Biztonságos, ha nem is tudják, kik vér szerinti rokonai egymásnak, a szülők és gyermekek közötti vérségi kapcsolat legyen ismeretlen. Ehhez egy bonyolult párosodási szabályozást kellett kidolgozni, hogy lehetőleg a vér szerinti rokonok közti párosodást kiküszöböljék. A szabad párválasztás ezen túlmenően - bár van olyan szöveghely, mely ezt állitja - mégsem valósul meg.

Fajnemesités

Felmerül ugyanis közérdekként a fajnemesítés gondolata, az állattenyésztésben jól ismert szempontként. A nyáj pásztora jól tudja, hogy a kiváló szaporulat a párosított egyedek jó minőségén alapul, amit a pásztor szabályozhat. Ezt az elvet ültetné át Platón az emberi szaporodás szabályozásába. Kiváló tulajdonságú férfiak és nők párosodjanak (csak bizonyos életkori határok között kívánatos az utódnemzés), és lehetőleg csak a kiváló egyedeket célszerű szaporítani (459a). Szigorú szabályokkal, vallási és törvényi tiltásokkal próbálják a vezetők féken tartan a polgárok párosodási kedvét, az engedély nélkül született utódokat kitaszítottnak, szentségtelennek és törvénytelennek bélyegzik, sőt „nem jut számukra eledel”. A későbbi tradíció egyik vonulata, a negatív utópiák ezt a gondolatot emelik ki., A történelmi párhuzamok pl. a náci fajnemesítő ideákkal szembeötlőek. A filozófus–királyok majd ezt kiszámolják egy bizonyos matematikai formula segítségével, de szó esik a megtévesztés lehetőségéről is (a jó cél érdekében meséket kell kitalálni, nemes hazugságokat). Nincs tehát szabad párválasztás, és a párok a párosodás után nem maradnak együtt, ki–ki a saját rétegével él együtt, a gyermekek közösen nevelik arra a feladatra kiválasztott hivatásos nevelők.

Nő és gyermekközösség?

Platón többször is kijelenti, hogy az őrök közti összetartozást fokozza a nők és gyermekek közös birtoklása, akik mintegy köztulajdont képeznek (450c, 464b). Ha azonban belegondolunk abba, hogy a két nem feladatai azonosak, vagyis hogy az őrök között sok nő is van, akkor az is igaz, hogy nemcsak a nők és gyerekek, hanem a férfiak is köztulajdont képeznek. Hiszen párosodásukat azonos elvek szabályozzák, egymást ’tulajdonolják’ közösen, férfiak és nők a férfiakat és nőket, valamint a közös gyermekeket! A másik nem közös tulajdonlása mindkét nemre (és a gyermekekre) is áll. Az őrök szerepéről való gondolkodás azonban eleve a férfi-őr képzetéből indult ki, hiszen a fegyverforgatás, erő, bátorság evidensen férfitulajdonságok és csak a gondolat továbbfejlesztésekor merült fel a női őr lehetősége és hasznossága. A férfi látószögének magától értetődő volta a magyarázata a fenti címben idézett következetlenségnek, melyet természetesen a kor szemlélete kellőképpen megmagyaráz. Még manapság, több mint kétezer évvel később, amikor ez nem magától értetődő a mai kor szokásai lapján, még ma is élnek a férfiközpontú gondolkodásnak a történelmileg tovább örökített nyomai, ahogy például Platón Bourdieu francia szociálantropológus ezt elemzi Férfiuralom c. írásában.

Filozófus-királynő

Az Állam felfogásának ismertetését mégis azzal a platóni megjegyzéssel szeretném zárni, miszerint lehetséges, hogy az állam legfőbb vezetője, a kiválasztott legokosabb és legerkölcsösebb ember nő lesz, vagyis esetleg egy filozófus–királynő irányítja majd az államot.