Arisztotelész, az emberi természet fogalmának megalapozója

A nő és a férfi helye, szerepe – a család és közélet

Arisztotelész először is a mester, Platón elképzeléseit teszi kritikai elemzés tárgyává: alapvetően rossznak tartja a platóni Állam nő-, gyermek- és vagyonközösség elképzelését. Platón az egység, összetartozás elvének megvalósításához gondolta szükségesnek mindhárom elemet. Arisztotelész szerint a polisz nem egység, hanem sokféleség, a család egységét nem lehet a polisz egységére átvinni, ahogy Platón szeretné. A Politika előző részében (1. könyv) kidolgozta a háztartás, család (oikosz) és a polisz viszonyára vonatkozó elméletét, szükségszerű különbségüket, ami Platón-kritikáját megalapozta. (Részletes tárgyalására itt nem térünk ki.)

A nő szerepe már eleve csak a családon belül merül fel, a magánszféra és a politikai-nyilvános szféra a nemek szerint is elválik egymástól: a férfiak fő tevékenységi területe, illetékességi köre a politika, a közélet, nyilvánosság lesz, míg a nőket kizárólag a család, háztartás, magánélet szférájához rendelik hozzá. Ez marad érvényes az európai kultúrában a 20. század közepéig.

A kor szokásait ismerve ez természetes: nők nem vehettek részt a politikában, nem voltak tagjai a népgyűlésnek, még az egyéb nyilvános tereken sem mozoghattak szabadon, csak férfikísérettel. Platón is ugyanebben a társadalmi valóságban élt, de ő radikálisan más államot is el tudott képzelni, őt az elvi lehetőségek érdekelték, nem az, hogy meg lehet-e valósítani az ideális államot (bár az Államban felveti ezt a kérdést, és javaslatot is tesz a megvalósítására). Arisztotelész a nők helyét úgy tartja megfelelőnek, jónak és szükségszerűnek, ahogy a korban szokás volt, vagyis a családban, a férj uralma alatt. A családfő egyeduralkodóként irányítja háza népét, a szolgákat, gyerekeit és feleségét. Az indoklás az érdekes, hogy miért kell ennek így lennie.

A szolgák feletti uralom szükségszerűségének kérdése sem érdektelen, bár Arisztotelész hangsúlyozza, hogy merőben más a feleség feletti uralom. A szolgát tulajdonnak tekinti, aki nem a maga ura, ezért helyes a felette való rendelkezés, a rabszolga afféle beszélő szerszám.

Természetes hierarchia

A hím és a nőstény viszonyában az a természet rendje – így Arisztotelész –, hogy az erősebb uralkodik a gyengébben, ez mindkettejük javára szolgál. Az embereknél is így helyes, főleg azért, mert bár a feleségben megvan a megfontolás képessége, de gyenge – tehát rászorul a férj vezetésére. (A szolgától az különbözteti meg a feleséget, hogy a szolgában nincs is meg ez a képesség.) Arisztotelész hangsúlyozza, hogy a különbség természettől létezik: vannak vezetésre termettek és alárendeltek, mint ahogy a lélekben az ész a vezető elem, az észt nélkülöző az alárendelt. A test–lélek kontextusa később is állandóan kíséri majd férfi és nő összehasonlítását, a férfi az észhez kapcsolódik, a nő az alárendelt, irracionális részhez, illetve a testhez, melyet a léleknek kell uralnia, ahogy a férfinak a nőt (Politika 1260).

Arisztotelész nem tagadja meg, hogy a nőben is vannak értékek, a nő is rendelkezik erénnyel, de szerinte az erényei mások, mint a férfié, nem ugyanaz az asszonyi józanság, mint a férfias józanság (Politika 1260a). Szókratész–Platón ebben is tévedett az Államban, teszi hozzá a kritikus megjegyzést. Arisztotelész egész felfogását a platóni állam nő-, gyermek- és vagyonközösség elképzelése kritikájának jegyében fejtette ki.

A Nikomakhoszi etika 8. könyve, mely a barátság, szeretet (philia) jelenségeit elemzi, szintén szól a férj és a feleség közti barátságról. Az egész államot a közösségen alapuló philia tartja össze, amely különböző viszonylatokban különböző államformákkal hasonlítható össze (8. könyv 12. fejezet). Az egyenlő polgárok közötti barátság más, mint az egyenlőtlen viszonyban lévőké: a családban alá–fölérendeltségi viszonyok vannak: apa–fiú, férj–feleség, úr–szolga. A férj a ház ura, fölénye a kiválóságon alapul, aki természettől kiválóbb, annak több jár. A férj és a feleség barátsága az arisztokratikus államformához hasonlítható, ahol a kiválók vezetik a többieket, az ő érdekükben is. Azt azért Arisztotelész hozzáteszi, hogy a férj hatalma nem terjed ki mindenre, csak ami megilleti, vagyis bizonyos dolgokban a feleség is rendelkezik illetékességgel.