Fogalomtár etika szakosoknak

Ködképek, idólumok

Ködképek, idólumok: A természet igaz (tiszta) megismerését gátló vagy lehetetlenné tevő tényezők. Ezek lehetnek szerzettek: képzetek, szemléletmódok, fogalmak, de eredhetnek a természettől is, mint velünk született, megváltoztathatatlan adottságok. Összességükben azt eredményezik, hogy a természetről alkotott képünk – a tudásunk - torz vagy hamis lesz. Mivel vagy olyan adottságokról van szó, melyeket lehetetlen kiküszöbölni és megváltoztatni, vagy pedig olyanokról, melyek nem tűnnek fel, Bacon első sorban elővigyázatosságra int velük kapcsolatban. A Bacon által alkalmazott kifejezés és a köré kiépülő ún. idólum-elmélet az újkori filozófia egyik alaptémájának kidolgozása során, a megismerés és a megismerés feltételeinek vizsgálatából születik. Bacon, miután a korabeli tudomány kritikáját kifejtette - rámutatva arra, hogy az ismeretek véletlenszerűen kerülnek az ember birtokába, mivel nem módszeres természetvizsgálat eredményei, hatékonyságuk pedig alig van, lévén, hogy a felhasználásukra vonatkozó gyakorlati célok kijelölése nem tartozik szorosan a tudós munkájához -, áttér általában az emberi megismerés feltételeinek, adottságainak és folyamatának elemzésére (ismeretelmélet). Az igazi megismerés legnagyobb akadályát az jelenti, hogy nem vagyunk tudatában a megismerőképességünk legkülönfélébb korlátainak. Ezek miatt vagy olyat és úgy akarunk megismerni, amit és ahogyan nem vagyunk képesek, vagy az ismereteinket abszolút érvényűnek tekintjük.

A ködképek vagy idólumok négy csoportját különbözteti meg Bacon:

- a törzsi idólumok: A törzs kifejezés itt az élőlények egy törzsére, vagyis az emberre utal. Természettől adott és meghaladhatatlan okok miatt az ember hajlamos a számára feltáruló világot a világgal abszolút módon azonosítani. Vagyis nem vagyunk képesek - vagy inkább hajlandók, mivel ez csak a kritikai gondolkodás hiánya és nem szükségszerűség - a világ bennünk létre jövő „képét” nem azonosítani magával a világgal. Ha képesek lennénk bele helyezkedni más lények helyzetébe, akkor a világ számunkra a rájuk jellemző képben lenne adva, de ezt is a világ abszolút képének tartanánk. Ez nehéz gyakorlat, viszont a világ abszolút volta és az emberi megismerés antropomorfizmusa közötti különbséget más módon is megtapasztalhatjuk: tételezzük fel, hogy kevesebb érzékszervünk van, vagy valamelyik kisebb hatókörrel működik, mint most, mondjuk: nem látunk színeket. Ha egyik napról a másikra mindnyájan színvakká lennénk, a világ(unk) megszűnne színes lenni, miközben a világ valójában nem változna. A törzsi ködképek azt eredményezik tehát, hogy a saját antropomorf világlátásunk foglyai vagyunk.

- a barlang idólumok: A barlang itt egyfelől az emberi testet, másfelől az emberi lakóhelyet, az ember tartózkodási helyét jelenti. Az első szerint a barlang idólumai a törzs idólumainak egyediségei lennének, hiszen a világ megismerését soha nem „azember”, hanem mindig egyedi emberek végzik el. A második jelentésből kibomló értelmezés szerint pedig azokat az idólumokat jelölné, melyeket az ember a lakóhelyén szerez, vagyis itt nem természettől adott, hanem a kulturális környezet által felkínált és ott megszerzett idólumokról van szó. Ilyen befolyásoló tényezők lehetnek a neveltetés és a tanulás során szerezett képek, képzetek, fogalmak, vélemények, tanok. Egészen másképp – nem jobban, vagy rosszabbul: másképp - látja a világot az, aki, mondjuk, vallásos, mint az, aki nem; aki tud olvasni, és aki nem; aki több nyelven beszél, mint aki nem; aki Oxfordban tanult, és aki nem, stb.. A kritikai gondolkodás által lehet belátni, hogy ez a „másképp” egyben azt is jelenti, hogy „mindig valahogy”: mindig látjuk a világot valahogyan, már azt megelőzően is, hogy maga a világ megmutatkozna. Emiatt gyakran nem is engedjük, ez gyakran nem is engedi a világot megmutatkozni.

- a piac idólumai: A piac, a fórum, a társadalmi nyilvánosság, a legtágabb értelemben vett kommunikáció tere: az emberek közötti érintkezés, cserebere, értékelés közege. A tudásra mint kommunikációra vagy a tudás kommunikációjára nézve a piac szimbóluma több értelemben alkalmazható. A piac a vélemények vélekedések kicserélésnek fóruma, márpedig a tudomány nem vélekedésekre, hanem biztos, bizonyított tudásra építhető. A vélemények eladhatóságának feltétele a meggyőzési technikák és kofa-praktikák alkalmazása, ami nem csak a meggyőzés kontra igazság szofisztikus ellentétét idézi vissza, de felhívja a figyelmet arra is, hogy a nyelv a meggyőzés és nem az igazság eszközeként, torzító hatást fejt ki. Ugyanez a hatása jut érvényre akkor is, ha az igazság melletti elköteleződés nem jár együtt a pontos fogalmazással. Bacon a piac idólumokkal arra hívja fel a figyelmet, hogy a tudás megfogalmazása egyértelmű, a valóságot hűen visszaadó fogalmakat kíván, mert csak így lesz beazonosítható, ellenőrizhető, értelmezhető bármilyen tudományos felfedezés, és nem csak azok számára, akik utólagosan szerzik az információkat, de a felfedező számára is.

- a színház idólumai: Egyetlen szóval: ez a filozófia. Pontosabban a világról alkotott filozófiai értelmezések és elméletek, melyek bálványként, gondolattalan tekintélytiszteletre kényszeríthetik a tudóst. Az igaz tudásra vágyónak elővigyázatosnak kell lenni a filozófiai világmagyarázatokkal, mert azok olyanok, mint a színpadi cselekmények: nagyon hasonlítanak a valóságra, csak semmi közük hozzá. A különbség elvi és nem ízlésítéletbeli különbség: egy színdarab, ha az akar maradni, ami, soha nem lehet azonos a valósággal; a legnagyobb hűség ellenére mindig ott húzódik köztük az a hajszálvékony, de megszüntethetetlen törésvonal, ami a valóságot és a fikciót elválasztja egymástól.

XVIII. A ködképek és helytelen fogalmak régen megszállták az emberi értelmet, mélyre eresztették gyökerüket, és nem- csak az utat nehezítik meg az emberi elmének az igazsághoz, hanem, ha már nyitva áll is az út, újból felütik fejüket, és hátráltatják a munkát a tudományok megújítása közben; ezért figyelmeztetni kell az embereket, hogy a lehetőséghez képest vértezzék fel magukat ellenük.

XXXIX. Négyfajta ködkép tartja hatalmában az emberi elmét. Érthetőség kedvéért a következő nevekkel ruháztuk fel őket: először a törzs ködképei; másodszor a barlang ködképei; harmadszor a piac ködképei; végül negyedszer a színpad ködképei.

XLI. A törzs ködképei hozzátartoznak az emberi természethez, az emberek törzséhez, az emberi nemhez. Mert helytelen az az állítás, hogy az emberi érzékek a dolgok mértékei; éppen ellenkezőleg: mind az érzékek, mind az elme képzetei az ember hasonlatosságára, nem a világegyetem hasonlatosságára jönnek létre. Az emberi értelem görbe tükre a tárgyak sugarainak: saját természetét a dolgok természetével összekeverve eltorzítja és meghamisítja a dolgokat.

XLII. A barlang ködképei az egyén, az ember ködképei. Az emberi természet általános tévedésein kívül ugyanis mindenkinek megvan a maga egyéni ürege, vagy barlangja, mely megtöri és beszennyezi a természet fényét aszerint, hogy kinek milyen az egyéni természete, milyen neveltetésben részesült, kikkel érintkezik, mit olvas, kiket tisztel és csodál, milyen tekintélyeket ismer el, milyen éltető módon hatnak rá a benyomások, aszerint, hogy gondterhelt és elfogult lélekkel, vagy háborítatlan, nyugodt szellemmel fogadja őket stb.; világos tehát, hogy az emberi lélek hajlandóságai egyénenként igen változók, zavaró behatásoktó1 soha nem mentesek, és úgyszólván a véletlen uralkodik rajtuk. Helyesen mondja tehát HÉRAKLEITOSZ, hogy az emberek a maguk kis világában keresik a tudást, és nem a nagy, közös világban.

XLIII. Bizonyos ködképeket szinte az emberi nem kapcsolata és társas élete hoz létre: ezeket az emberek érintkezése és együttélése miatt a piac ködképeinek nevezzük. Az embereket ugyanis a beszéd gyűjti társaságba, a szavak viszont az átlagos felfogóképesség szerint alakulnak ki. Ezért a helytelenül és ügyetlenül kialakult szavak szembeötlő módon béklyóba verik az értelmet. Ezen a bajon mit sem enyhítenek a tudósok védekezésképpen alkotott meghatározásai és magyarázatai, sőt épp a szavak tesznek erőszakot az értelmen, a szavak zavarnak össze mindent, és bonyolítják az embereket megszámlálhatatlan hiábavaló vitába és szószaporításba.

XLIV. Végül bizonyos ködképek különféle filozófiai dogmák vagy torz bizonyítási módszerek hibájából gyökeresedtek meg az emberi gondolkodásban. Ezeket a színház ködképeinek nevezzük, mert véleményünk szerint, ahány filozófiai irány felmerült vagy polgárjogot nyert, ugyanannyi színdarab készült el és került bemutatásra: megannyi képzeletbeli és színpadra illő világ. Méghozzá nem is csupán a már meglévő, vagy az ókori filozófiákról és szektákról állítjuk ezt, mivel számtalan ilyen színdarabot lehet kigondolni és tetszetős ruhába öltöztetni, hiszen a legkülönbözőbb tévedések eredhetnek csaknem azonos okokból. És nem csupán a filozófiai rendszerekről gondolkozunk így teljes egészükben, hanem a tudományok legtöbb elvéről és axiómájáról is, amelyek a hagyomány erejéből és hiteléből, valamint hanyagságból kaptak erőre. Ezek a különféle ködképek részletesebb és alaposabb tárgyalásra szorulnak, hogy az emberi értelmet felvértezhessük ellenük.” (Bacon: Novum organum….)

K. L.