6. fejezet: Lehetséges világok

2. De dicto és de re modalitások

De dicto modalitáson olyan modalitást értünk, ahol a „szükségszerű", illetve „lehetséges" modális operátor a kijelentés egészére vonatkozik. Ekképpen: „szükségszerű, hogy p", „lehetséges, hogy p". Amikor tehát de dicto értelemben beszélünk modalitásról, akkor ezzel egy kijelentés bizonyos tulajdonságáról beszélünk, arról a tulajdonságáról, hogy szükségszerűen vagy lehetségesen igaz. Az eddigiek során mindvégig de dicto modalitásokról volt szó, és ezeket a de dicto modális mondatokat a világok feletti kvantifikációval értelmeztük.

A de dicto modalitásokat meg kell különböztetni a de re modalitásoktól. A de re modalitások nem propozíciókra vonatkoznak, hanem arra, hogy egy adott tárgy (vagy individum) egy adott tulajdonságával lényegileg rendelkezik-e avagy sem. Más szavakkal: a de re modalitások arra a módra vonatkoznak, ahogyan egy adott tárgyhoz (vagy individumhoz) egy adott tulajdonság tartozik, azaz lényegileg (szükségszerűen) vagy csak akcidentálisan (kontingensen). Plauzibilisnek tűnik például azt gondolni, hogy Szókratészhez szükségszerűen tartozik az embernek levés tulajdonsága, azaz Szókratész szükségszerűen instanciálja az embernek levés tulajdonságát, de csak kontingensen tartozik az a tulajdonság, hogy Platón tanára, vagyis csak kontingensen istanciálja a Platón tanárának levés tulajdonságát.

Világosabb lesz a de dicto és a de re kontextus megkülönböztetése, ha példamondatokkal szemléletem. Vegyük azt a kijelentést, hogy „naprendszerünkben a bolygók száma kilenc". (Ne foglalkozzunk most azzal, hogy újabban egyes csillagászok vitatják a Plutó bolygó mivoltját, és így azt állítják, hogy naprendszerünkben összesen csak nyolc bolygó van.) E kijelentéssel kapcsolatba a következő de dicto és de re kijelentéseket állíthatjuk:

(1) De dicto kontextusban: „szükségszerű, hogy a naprendszerünkben a bolygók száma nagyobb, mint hét".

(2) De re kontextusban: „e naprendszer bolygóinak száma szükségszerűen nagyobb mint hét".

Világos a különbség a de re és a de dicto kontextus között. Míg az (1) (de dicto) kijelentés hamis, ugyanis nem szükségszerűen igaz az, hogy naprendszerünk bolygóinak száma nagyobb, mint hét, hiszen lehetséges volna, hogy naprendszerünk csak öt bolygót tartalmazzon, vagyis van olyan lehetséges világ, melyben a naprendszerünkben kevesebb, mint hét bolygó található, addig a (2) (de re) kijelentés igaz, ugyanis a kilenc (melyre úgy referáltunk, hogy a „bolygók száma a naprendszerünkben") szükségszerűen nagyobb hétnél.

Nézzünk egy fordított esetet. Vegyük azt a kijelentést, hogy „Laura Bush nem hajadon". E kijelentéssel kapcsolatban a következő de dicto és de re kijelentéseker állíthatjuk:

(3) De dicto kontextusban: „szükségszerű, hogy a First Lady nem hajadon".

(4) De re kontextusban: „a First Lady szükségszerűen nem hajadon".

Ebben az esetben a (3) (de dicto) kijelentés igaz, ugyanis a First Lady definíciószerint nem más, mint az adott ország elnökének a felesége, vagyis analitikusan igaz, hogy „a First Lady nem hajadon", ezzel szemben a (4) (de re) kijelentés hamis, mert az a nő, akire a kijelentésben a „First Lady" kifejezéssel referálunk, nem szükségszerűen ment férjhez. Lehetséges lett volna, hogy zárdába vonul és apáca lesz, vagyis van olyan lehetséges világ, melyben az illető nő zárdába vonul és apácaként él, azaz hajadon marad.

Mármost annak analógiájára, hogy egy kijelentés igaz bizonyos lehetséges világokban és hamis más lehetséges világokban, mondhatjuk azt, hogy egy adott tárgy létezik bizonyos lehetséges világokban és nem létezik más lehetséges világokban. Az ugyanis, hogy milyen tárgyak léteznek, annak a függvénye, hogy épp mely lehetséges világ(ok)ról van szó. Más szavakkal: ha vesszük az összes lehetséges világot, akkor bizonyos tárgyak léteznek bizonyos lehetséges világokban, de nem léteznek másokban. Én (mármint Tőzsér János) létezek bizonyos lehetséges világokban, de mivel nem vagyok szükségszerű létező, vagyis olyan dolog, amely minden lehetséges világban létezik, vannak olyan lehetséges világok, amelyben nem létezem.

A következőképpen dönthetjük el, hogy egy adott tárgynak melyek a lényegi vagy szükségszerű tulajdonságai és melyek az akcidentális vagy kontingens tulajdonságai. Nézzük először a lényegi vagy szükségszerű tulajdonságok esetét:

Ha a tárgy lényegileg vagy szükségszerűen rendelkezik F tulajdonsággal, akkor (i) ebben a világban a F, és (ii) minden lehetséges világban, amelyben a létezik, a F. Más szavakkal: F lényegi vagy szükségszerű tulajdonsága a-nak akkor és csak akkor, ha nem létezik olyan lehetséges világ, amelyben a létezik, de a nem F.

E meghatározás szerint: az a de re kijelentés, hogy „Szókratész szükségszerűen ember", azt jelenti, hogy minden olyan lehetséges világban, amelyben Szókratész létezik, Szókratész instanciálja az embernek levés tulajdonságát. Illetve: nem létezik olyan lehetséges világ, amelyben Szókratész ugyan létezik, de nem instanciálja az embernek levés tulajdonságát.

Most nézzük az akcidentális vagy kontingens tulajdonságok esetét:

Ha a tárgy akcidentálisan vagy kontingensen rendelkezik F tulajdonsággal, akkor (i) ebben a világban a F, de (ii) van legalább egy lehetséges világ, amelyben a létezik, de a nem F.

E meghatározás szerint: az a de re kijelentés, hogy „Szókratész akcidentálisan rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy Platón tanára", azt jelenti, hogy ebben a világban Szókratész Platón tanára, de van(nak) olyan lehetséges világ(ok), mely(ek)ben Szókratész létezik, azonban nem Platón tanára.

A nézetet, mely szerint a tárgyak rendelkeznek lényegi tulajdonságokkal, esszencializmusnak nevezzük. És még egyszer: a tárgy F tulajdonsága akkor esszenciális tulajdonság, ha minden lehetséges világban, amelyben a létezik, a F.